Uniós polgárként Európában - a bírói gyakorlat tükrében

Dr. Szalayné Dr. Sándor Erzsébet a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense, az Európa Központ Igazgatója. A rendezvény házigazdája Kokoly Zsolt, a Sapientia EMTE egyetemi adjunktusa.

Uniós polgárként Európában - a bírói gyakorlat tükrében című előadásában az előadó azt a folyamatot kívánja bemutatni, melynek során a „piaci polgár" ma már túlhaladott kategóriáját felváltotta az „európai polgár" fogalma - szinte kizárólag az Európai Bíróság joggyakorlatának köszönhetően.

Az európai jogrend sajátosságai, működésének és terjeszkedésének logikus következménye volt az „európai polgár" ideájának, majd intézményének megszületése. Az uniós polgárság jogi értelemben véve egyszerű, pusztán szimbolikus jelenség volt eleinte, normatív szabályai éppen húsz évvel ezelőtt, 1993-ban jelentek meg az Európai Unió alapító szerződésében és eleinte különösebb felbolydulást nem is okoztak. Az Európai Bíróság utóbbi időkben követett gyakorlata azonban felkavarta a jogintézmény körüli látszólagos nyugalmat: az uniós polgársággal összefüggő jogértelmezés igencsak dinamikus jelleget öltött, olyannyira, hogy e jogértelmezés következményei, hatásai ma beláthatatlanok.

Az uniós polgárság bizonyos aspektusaival, főként a szabad mozgás és szabad tartózkodás jogával kapcsolatban tizenöt-tizenhat év alatt kialakult bírói joggyakorlatból arra lehet következtetni, hogy az Európai Unió jelene és további fejlődése szempontjából e jogintézmény meghatározó jelentőségűvé vált.

A szegényes, hiányos normatív alapokra tekintettel az Európai Bíróságra hárult az uniós polgárság rendelkezéseinek, az egyes jogoknak tartalommal való feltöltése, különös tekintettel a szabad mozgás és tartózkodás jogára. Különösen kiemelten jelentkezett annak a kérdésnek az eldöntése, hogy vajon a szabad mozgás és tartózkodás joga magában foglalja-e a szociális kedvezményekhez való hozzáférés jogát, illetve többször is értelmezésre szorult a hozzátartozók tartózkodási jogának kérdése is.