Szubjektív beszámoló a „TAEM International Social Policy Congress 2019 (Employment of Adults with Disability and Their Social Protection)” konferenciáról

2019 június 18-20 között került megrendezésre Ankarában, Törökország fővárosában, a TAEM Nemzetközi Szociálpolitikai Kongresszus (http://www.taem-con.org/?dil=2).

A nagyszabású tudományos rendezvény központi témáját a fogyatékkal élő személyek munkavállalásának és szociális védelmének kérdése jelentette. A több nézőpont szerint, jogi, közgazdasági, szociális szempontból való elemzése ennek a napjainkban méltán egyre nagyobb figyelemmel övezett problémakörnek teljes körét átfogta.

A kongresszus meghívott plenáris előadójaként, illetve az egyik angol nyelvű szekcióülés moderátoraként egyértelműen azt mondhatom, ez a széleskörű vizsgálata a témának különösen érdekessé és értékessé tette az eseményt nem pusztán az akadémiai szféra, de a gyakorlati szakemberek, szociális partnerek vagy egyszerűen a téma iránt érdeklődő résztvevők számára.

Rövid beszámolómnak természetesen nem célja, hogy a fogyatékkal élő személyek munkavállalásának és szociális védelmének kérdésével kapcsolatban elhangzott nemzetközi tapasztalatokat összegezze, a következőkben teljesen szubjektív módon szeretnék néhány olyan tapasztalatot felvillantani, amelyek érdeklődésre adhatnak okot hazai szakmai körökben is. Rögtön az elején említésre méltó, hogy a kongresszus támogatója és rendezője, partnerségben a törökországi Kocaeli Egyetemmel, az ország egyik jelentős szakszervezete, a Türkish Metal Union (Türk Metal) volt. Közép-Kelet Európából nézve ez egy olyan pozitív példája a szociális partnerek hozzáállásának, amelynek jelentőségéről hosszasan lehetne értekezni. A munkaerőpiac és a társadalmi párbeszéd fejlődésére vonatkozó, a közelmúltban lezárt CEELAB nemzetközi kutatási projekt romániai országjelentésén dolgozva megtapasztalhattam, mennyire nincs hajlandóság a román szociális partnerek részéről a tudományos vizsgálatokban, kutatásokban való közreműködéshez, függetlenül attól, hogy munkáltatói vagy munkavállalói érdekképviseleti szervezetekről beszélünk. A romániai tapasztalat sajnos egyáltalán nem egyedülálló, nagyon hasonló passzivitást és renitenciát figyelhettünk meg sok más európai államban. Ezzel szemben a Türk Metal esetében a munkavállalói érdekképviseletnek hagyományosan kiemelten fontos szeletét jelenti a képzés, továbbképzés, beleértve az akadémiai szférával való együttműködést, gyakornoki időszakok megszervezését egyetemi hallgatók számára, illetve számtalan hazai jelentőségű és nemzetközi tudományos konferencia szervezése és támogatása, amelyeken olyan témaköröket igyekeznek körüljárni, amelyeknek a tudományos kutatás mellett kiemelkedő gyakorlati jelentősége is van a munkavállalók, de a munkáltatók számára is. A valós érdeklődést jelezte az a nagyszámú, több száz fős hallgatóság, amelyben a szakszervezeti tagság is képviseltette magát.

A szociális partnerek ilyen jellegű gondolkodásmódja valóban példaértékű, érdemes lenne más országok esetében is követni azt. A kongresszus másik nagy pozitívumaként határoznám meg az a széles spektrumot, amelyen az előadások témái elhelyezkedtek. Gyakorlatilag elmondható, hogy a fogyatékkal élő személyek munkavállalásának minden vonatkozását feldolgozta az elhangzott előadások valamelyike, kezdve az orvosi szempontokkal, a fogyatékosság fogalmának kérdésével, egyes fogyatékossági kategóriák sajátos problémáival, el egészen a fogyatékkal élő személyek munkavállalásának jogi és gazdasági szempontjáig vagy a szociális védelmük intézményeinek elemzéséig. Az első délelőtt angol nyelvű plenáris előadásait párhuzamosan zajló, angol és török nyelvű szekciók követték. A tematikai diverzitás mellett ugyanannak a kérdéskörnek egyes országok vonatkozásában sajátos szabályozásának bemutatása is rendkívül színes volt. A plenáris előadások alatt az Európai Unió, Olaszország, Szlovénia, Románia, Oroszország fogyatékosságügyi politikájának, szabályozási problémáinak és szociális intézményeinek a bemutatására került sor, majd a szekcióülések során számtalan további ország szabályozásának egyes aspektusaival lehetett megismerkedni. A számtalan nagyon érdekes törökországi példa mellett olasz, spanyol, német, zanzibári, tunéziai szociális jogban fellelhető problémáról vagy akár good practice példáról lehetett előadást hallani.

A tudományos jelentősége és értéke mellett mindenképp említésre méltó a szervezés gördülékenysége, beleértve a pontosságot, a szinkronfordítás megoldását, a technikai feltételeket, de egyszersmind a török vendégszeretet is, amely mind-mind hozzájárult a kongresszus sikeréhez. A kongresszuson elhangzott előadásokból készült tanulmányok lektorált kötetben publikálásra is kerülnek a Frontpage Publications gondozásában, s a személyes tapasztalat alapján azt mondhatom, hogy az őszire várható kötet a fogyatékossággal élő személyek szociális védelmének és munkavállalásának kérdése iránt érdeklődők számára hasznos olvasmány lesz.