Csődmegelőzés, gazdasági válságkörnyezetben

A román jog, a 2008-ban kezdő­dött pénzügyi és gazdasági válság hatására, megkésetten szabályozta a fizetés­képtelenség megelőzésére szolgáló jogintézményeket. Ha ez a szabályozás korábban létezik, akkor a gazdasági válság első hul­lá­mában a fizetésképtelenségi eljárások számát mérsékelni lehetett volna. Végül a parlament elfogadta a 2009. évi 381. törvényt a preventív konkordátum és az ad hoc mandátum bevezetéséről.

A nehézségekkel küzdő vállalat (între­prin­dere în dificultate) az a vállalat, amely menedzseri és gaz­dasági életképességének dinamikája csökkenő, de a vállalat teljesíti vagy képes teljesíteni a vele szemben fennálló esedékes követeléseket, azaz még nincs fizetésképtelenségi helyzetben. A törvényt csak jogi személyek esetében lehet alkalmazni. Innen következik, hogy a 2009. évi 381. törvény alkalma­zási köre szűkebb, mint a 2006. évi 85. fizetésképtelenségi tör­vényé: ez a szabály nem vonatkozik a jogi személyiség nélküli vállalatokra.

A másik következmény, hogy amennyiben a jogi személy vál­lalat fizetésképtelen, akkor ez a jogszabály már nem alkal­mazható (a megelőzés már tárgytalan: a megelőzni kívánt helyzet már bekövetkezett). Ha valamely hitelező fizetés­képtelenségi eljárást kíván kezdeményezni, ennek nincs akadálya akkor sem, ha az adós a 2009. évi 381. törvény védelme alatt te­vékeny­ke­dik. Kivételt képez az az eset, amikor a preventív konkor­dá­tumot tanusították (homologizáció), amelyre az alábbiakban visszatérek.

A jogszabály célja a nehézségekkel küzdő vállalat meg­mentése, tevékenységének folytatása, munkahelyek megőrzése, a hitelezők kifizetése, a követelések vagy a követelések fel­tételeinek peren kívüli úton történő újratárgyalása révén vagy preventív konkordátum megkötése által.

Az eljárás szereplői az igazság­szol­gál­tatás (az adós székhelye szerinti törvényszék, illetve ezen intézmény keretében a csődbíró, illetve felfolyamodás esetén az ítélőtábla), az ad hoc megbízott (mandatarul ad-hoc) vala­mint a közvetítő (conciliatorul), illetve a hitelezők.

Az ad hoc (ideiglenes) mandátum (mandatul ad hoc) az a bizalmas jellegű, az adós kérésére indított eljárás, amelyben az igazságszolgáltatás által kinevezett ad hoc megbízott tárgyalásokat folytat egy vagy több hite­le­ző­vel, hogy állapodjanak meg az adóssal az adós vállalat nehéz­ségeinek leküzdéséhez szükséges lépésekről. A megbízottat az adós javasolja, az engedélyezett fizetésképtelenségi szakértők közül. A megbízottnak a kinevezésétől számítva 90 napja van, hogy megállapodásra jusson a hitelezőkkel. A megbízott az adósság elengedését, átütemezését, csökkentését javasolhatja, szintén javaslatokat tehet egyes szerződések folytatására vagy megszüntetésére, a személyzet csökkentésére vagy más hasz­nos­nak vélt intézkedésekre. A megbízottnak nincs joga egyoldalúan módosítani az adós szerződéseit, ha ilyen lehetőséget maga a szerződés nem biztosít.

Az ad hoc mandátum a következő esetekben szűnik meg:

-  ha az adós vagy a megbízott egyoldalúan felmondja a meg­bízást,

-  ha a megbízott megköti azt a megállapodást, amely a meg­bízás tárgyát képezte,

-  vagy ha a 90 napos határidőn belül nem sikerült a meg­álla­podást létrehozni.

A preventív konkordátum (megelőző megállapodás, románul: con­cordatul preventiv) egy olyan szerződés, amelyet az egy­felől az adós, másfelől a követelések legalább kétharmadával rendelkező hitelezők kötnek meg, és amelynek keretében az adós vállalatának helyreállítására vonatkozó tervet javasol, és a hitelezők elfogadják, hogy támogatják az adós erőfeszítéseit a vállalat nehézségeinek leküzdésére.

Az adósnak kérelemeznie kell a konkordátum eljárását a székhelye szerinti törvényszéken. A csődbíró nevezi ki az ideig­lenes békéltetőt (conciliator provizoriu), akit a hitelezők meg kell erősítsenek megbízatásában.

A békéltető elkészíti a hitelezők jegyzékét, az adóssal együtt, a kinevezésétől számított 30 napon belül elkészíti a konkor­dátum-javaslatot, eljár a hitelezők és az adós közötti viták megoldása érdekében, kérelmezi a csődbírótól a konkordátum jóváhagyását (omologare). A hitelezők gyűlése, az adós bele­egyezésével új békéltetőt nevezhet ki. A konkordátum kere­té­ben a követelések legalább 50%-ban kifizetésre kell kerüljenek, de az adós javasolhat átütemezéseket, halasztásokat, a követe­lések részleges törlését, a kamatok törlését. A maximális határidő a követelések kielégítésére a konkordátum megköté­sétől számított 18 hónap. Ezt a határidőt, a békéltető javaslatára, a hitelezők legtöbb 6 hónappal meghosszabbíthatják.

A preventív konkordátum-javaslat alapján az adós kérheti a csődbírótól, hogy ideiglenesen függessze fel a vele szemben folytatott végrehajtásokat. A felfüggesztés a konkordátum köz­zétételéig vagy hitelezők által történő elutasításáig tart.

A hitelezőkkel legtöbb 30 napig folytatható (együttes vagy egyéni) tárgyalás a konkordátum tartalmáról, és szavazás alá kell bocsátani a konkordátumot. A hitelzők írásos formában fe­jezik ki álláspontjukat a konkordátummal kapcsolatban, a meg­tárgyalt konkordátum-tervezet átvételétől számított legtöbb 30 napon belül. Rendkívüli esetben a hitelezők gyűlése is össze­hívható. A konkordátumot a követelések kétharmadával ren­delkező hitelezők jóvá kell hagyják. Amennyiben nincs meg a törvény által kért többség, az adós 30 nap elteltével újabb konkordátumot javasolhat.

Ha a konkordátumot jóváhagyták, a békéltető a csődbírótól kéri, hogy vegye tudomásul a konkordátum megkötését. A konkordátumot aláíró hitelezőknek közlik a csődbíró végzését, és ez megállítja az egyéni végrehajtásaikat, az elévülési határidő folyását és a kamatok folyását.

A konkordátumot el nem fogadó hitelzőkkel szemben a kon­kordátum akkor érvényesíthető, ha azt a csődbíró jóvá­hagy­ja, tanusítja. A tanusítás egyik feltétele, hogy a konkordá­tu­mot a követelések legalább 80%-val rendelkező hitelezők hagyják jóvá. A tanusított konkordátum az azt el nem fogadó hitelzőkkel szemben is kivált joghatásokat: a csődbíró vala­mennyi bírósági végrehajtási eljárást felfüggeszti, nem lehet elrendelni a fizetésképtelenségi eljárás elindítását az adóssal szemben, a békéltető kérésére és ha az adós garanciákat tud nyújtani, a csődbíró elrendelheti legtöbb 18 hónapra a kon­kor­dátumot elutasító hitelezők követelései kifizetésének elhalasz­tását (erre az időszakra nem számolnak kamatokat).

Ha valamely hitelező végrehajtható jogcímet kap a konkor­dátum eljárása alatt az adós ellen, akkor csatlakozhat a konkor­dátumhoz, vagy ha a konkordátum nincs jóváhagyva, akkor le is folytathatja az adós ellen a végrehajtást.

A konkordátum felbontását lehet kérni a csődbírótól, amennyi­ben az adós súlyosan megszegi a konkordátumot. Fel­peresi minőséggel a hitelezők gyűlése rendelkezik. A törvény korlátozó módon határozza meg a konkordátum súlyos meg­sze­­gését, olyan cselekményeket sorol ide, mint egy hitelezőnek vagy egyes hitelezőknek más hitelezők kárára való kedvez­ményben részesítése, javak elrejtése, ellenszolgáltatás nélküli kifizetések teljesítése stb. A kereset benyújtása a konkordátum eljárását a jog erejénél fogva felfüggeszti.

Amennyiben a konkordátum eljárása alatt a békéltető úgy véli, hogy a konkordátumba foglaltak teljesítése lehetetlen, az adóstól független okok végett, kérheti a csődbírótól, hogy álla­pítsa meg a preventív konkordátum sikertelenségét és zárja le az eljárást. Ha a konkordátum teljesítése sikeres, a csődbíró szintén lezárja az eljárást, és ebben az esetben válnak véglegessé a kö­ve­telések konkordátumba foglalt módosításai.

A megkésett preventív szabályozás hatékonysága a gyakorlatban közepes. Ha majd vége lesz a gazdasági válságnak, és újra fellendül a gazdaság fejlődése, akkor ez a szabályozás a háttérbe szorul, ritkábban fogják alkalmazni. De alkalmazni kell majd, ha a gazdasági ciklusok hullámai majd újabb válságot hoznak, és akkor az új, jövőbeni válság első percétől rendelkezésre fog állni a csődmegelőzés jogi rendszere.