Brendus Réka megnyitó beszéde a Kárpát-Medencei Magyar Ügyvédek II. találkozóján

Tisztelt Igazgató úr, kedves meghívottak!

Kicsit furán érzem magam, bölcsész végzettségű kormánytisztviselőként ennyi jogász és ügyvéd között, úgy, hogy szerencsére még megoldandó jogi problémám sincs.

De félretéve a humort, nagy tisztelettel köszöntöm a találkozón megjelent magyar ügyvéd hölgyeket és urakat! És azt hiszem a hangsúly pont a „magyar ügyvédek"-en van. Ez az a pont, ahol remélem, értelmet kap az én jelenlétem, hisz egy olyan körről beszélünk, amelyről elmondható, hogy sajnos még mindig hiánycikk az erdélyi és általában a határon túli magyar közösségek jogérvényesítési piacán.

Nem meglepő, hisz az elmúlt száz évben itt, az erdélyi magyar nyelvű jogászképzés hiányában - a mindössze tizennégy évig működő Bolyai Egyetem jogi karát leszámítva - lakosságarányosan nagyon kevés magyar fiatal választotta a jogi pályát. Ennek eredményeként az a kevés magyar fiatal is, aki a román nyelvű jogi képzést választotta, abba a nehézségbe ütközött, hogy bármennyire is sikerült jól elsajátítani a román jogi terminológiát, ez vagy nem tudta felülírni az anyanyelvű gondolkodást, vagy teljesen háttérbe szorította azt. De ez még a kisebb probléma, hisz a román nyelven tanult ügyvédnek, az anyanyelvén értelemszerűen jobban kommunikáló magyar ügyfél jogi gondjait is mindig le kellett fordítania román jogi nyelvezetre.

Mindezek alapján elmondható, hogy Erdélyben is, akárcsak a többi külhoni régióban ritka a magyar ügyvéd. És e hiányt leginkább akkor érezzük, amikor saját közösségi ügyeinkről esik szó. Ám szerencsénkre már vannak olyan lelkes, fiatal ügyvédek, akik érzelmileg is másképpen közelítenek közösségünk dolgaihoz, legyen szó akár a magyar történelmi egyházak vagy magánszemélyek restitúciós pereiről, a kolozsvári táblaperről vagy az Úz-völgyi telekkönyvi perről. A nagy médianyilvánosságot is szerzett ügyek mellett nyilván számtalan más esetben is fontos, hogy bennünket - egyénenként és közösségként egyaránt - olyanok képviseljenek, akikhez anyanyelvünkön szólhatunk, és akik anyanyelvünkön is értik az adott jogvita vagy jogi helyzet lényegét.

Amikor 2010-ben beindult a kétnyelvű, magyar-román jogász alapképzés a Sapientián, akkor a történelmi igazságtétel szándéka mellett épp ezen megfontolások vezérelték a döntéshozókat. Mert bármennyire is jó egy román nyelvű jogi kar, szükség van arra, hogy a jogtudomány iránt érdeklődő magyar fiatalok anyanyelvükön is közel kerüljenek a jog világához, ugyanis ezáltal maradnak közel a magyar közösséghez is.

Ha a közösség szempontjából nézzük a kérdést, akkor nyilvánvaló, hogy azon cél szolgálatában kell állnunk, amely elvezet a régóta hangoztatott „óvodától egyetemig" jelmondat megvalósulásához, azaz minden szinten és a teljes spektrumban tudjunk anyanyelvű képzést biztosítani a magyar fiataloknak.

Tudjuk, hogy e feladat nem könnyű. A jogi nyelvezet egyik sajátossága az, hogy egyetlen nyelven is meglehetősen nehéz elsajátítani. Sokszor épp ezen ellenérvvel szembesülünk akkor, amikor azt hangoztatják, a jogászi pályán a hivatalos és szaknyelvi sajátosságok miatt nem indokolt a magyar nyelvű képzés. Ám az elmúlt 12 év bebizonyította, hogy igenis többet ér az a jogász, aki a román szaknyelv mellett magyar nyelven is megtanulja az alapokat.

A minőségi és eredményes jogi képviselet mellett e nyitásban, e munkában is nagy szükség van Önökre, magyar ügyvédekre. Mert épp a közösségi ügyek bizonyítják, hogy mindez sokkal több, mint puszta jogi képviselet.

Mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megteremtsük a legjobb körülményeket. Közös munkánk lesz majd az, hogy élvezzük ennek gyümölcseit, az emberek és a közösség szolgálatában.

Köszönettel tartozunk tehát azoknak, akik felvállalták e konferencia megszervezését, és mindazoknak akik előadóként vagy a hallgatóság soraiban jelen vannak e hiánypótló szakmai rendezvényen.