Magyar · Română · English

Főoldal / Tudományos élet /

10 éve

Ádáz viták a Büntető törvénykönyv módosításai kapcsán

A Büntető törvénykönyv (Codul penal) aktuális, jelentős politikai és szakmai visszhangot kiváltó módosításairól Kádár Hunor ügyvéddel, büntető jogásszal, a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének oktatójával beszélgettünk.

Módosították a hatályos Büntető törvénykönyv (továbbiakban: Btk.) érdekellentétet szabályozó 253/1. cikkét, amely valójában a hivatali visszaélés egy különleges formályát hivatott bűntetni. Milyen következményeket von maga után a törvénymódosítás?

2013. december 10-én a Képviselőház elfogadta a Pl-x 467/2012-es számú törvényjavaslatot, amely révén módosította a hatályos Btk. 253/1. cikkét, új definíciót kölcsönözvén az érdekellentét bűncselekményének.

Fontos megjegyezni, hogy a Pl-x 467/2012-es számú törvényjavaslat valójában "nemes céllal" lett kidolgozva. A törvényjavaslat eredeti szövegének értelmében a Btk. 2531. cikkét azon okból lett volna szükséges módosítani, hogy ne lehessen büntetőjogi felelősségre vonni bizonyos szerzőket, akik egyben kulturális közintézmények vezetői is abban az esetben, ha az illető intézmények keretén belül saját műveik kerülnek lejátszásra (például egy színházigazgatót, aki egyben rendező is és aki saját művét viszi fel a színpadra). A fordulat azonban 2013. december 9-én következett be, amikor a Képvislőház jogi bizottsága módosította a törvényjavaslatot, amelynek egészen más tartalmat kölcsönzött.

A Btk. 253/1. cikkének értelmében, amennyiben egy köztisztviselő, hivatali tisztségéből adódóan, egy olyan jogügyletet fogad el vagy egy olyan döntés meghozatalán vesz részt, amely révén magának, rokonainak vagy bármely más személynek, akivel az elmúlt 5 évben munkajogi vagy üzleti kapcsolatban állt, anyagi előnyt szerez, bűncselekményt követ el, amely 6 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A módosítások radikálisan leszűkítik ezen bűncselekmény elkövetőinek körét. Konkrétan, az új rendelkezések értelmében, a bűncselekmény azon elkövetők körére szűkül le, akik munkaviszony keretében töltenek be közhivatali tisztségeket, és ezen elkövetők is kizárólag abban az esetben bűntethetőek, ha a közhivatal által aláírt szolgálati lapjukban expressis verbis szerepel az a szolgálati hatáskör vagy tevékenység, amellyel kapcsolatosan elkövették a bűncselekményt. Továbbá meg kell jegyezni, hogy az új rendelkezések már nem vonatkoznak azon köztisztviselőkre, akik a cselekmény elkövetése révén anyagi előnyt szereznek egy olyan személynek, akivel az elmúlt 5 évben munkajogi vagy üzleti kapcsolatban álltak. Az elemzett módosítások azért szorítják le drasztikusan az elkövetők körét, mivel a Btk. 147. cikkének értelmében - még mielőtt azt a Pl-x 680/2011-es számú törvényjavaslat elfogadása révén módosították volna - köztisztviselőnek minősült minden közhivatal keretén belül tisztséget betöltő fizikai személy, "függetlenül attól, hogy milyen formában lett kinevezve vagy milyen jogcímen gyakorolta tisztségét", ellentétben az új rendelkezésekkel, amelyek értelmében csak azon személy minősül köztisztviselőnek, aki munkaviszony keretében gyakorolja tisztségét.

A hatáyos Btk. 253/1. cikkének 2. bekezdése eddig sem tette lehetővé azon köztisztviselők büntetőjogi felelősségre vonását, akik jogszabályok jováhagyása vagy elfogadása útján szereznek anyagi előnyt maguknak, rokonaiknak vagy volt üzlettársaiknak. Az új rendelkezések ezen is túllépnek és kijelenthetjük, hogy kiürítik a Btk. 2531. cikkében foglalt bűncselekmény tartalmát, ugyanis nem teszik lehetővé azon köztisztviselők büntetőjogi felelősségre vonását sem, akik államigazgatási ügyletek elfogadása révén szereznek anyagi előnyt maguknak, rokonaiknak vagy volt üzlettársaiknak. Például nem bűntetendő az a polgármester, tanácselnök, prefektus vagy tanácsos, aki egy olyan államigazgatási ügyletet fogad el, amely által a fentebb említett személyeknek anyagi előnyt szerez.

Felmerül az a jogos kérdés, hogy mi lehet a célja a törvénymódosításnak, szem előtt tartva, hogy kizárólag a hatályos Btk.-ra vonatkozik, amely helyét 2014. február 1-én átveszi a 286/2009-es számú törvény (az új Btk.)?

A választ a hatályos Btk. 12. cikkében, illetve Pl-x 680/2011-es számú törvényjavaslat alapján elfogadott törvény I. cikkének 1. pontjában találjuk meg, amelyek a dekriminalizáló törvény visszaható hatályát hivatottak szabályozni. Az említett rendelkezések alapján, ammenyiben az új büntető törvény értelmében egy adott cselekmény, ennek nyomozása, elbírálása vagy végrehajtása alkalmával már nem minősül bűncselekménynek: a terhelt ellen elindított nyomozást meg kell szűntetni; amennyiben az ügy a bírósági szakaszban van, a vádlottat fel kell menteni; a már büntetését letöltő elítélttel szemben a büntetés végrehajtását meg kell szűntetni; amennyiben az elítélt már letöltötte bűntetését - a rehabilitáció intézményéhez hasonlóan - megszűnnek az elítélésből fakadó jogvesztések. Konkrétan, a 2013. december 10-én elfogadott törvénynek dekriminalizáló jellege van mindazon vádlottakra vagy elítéltekre vonatkozóan, akikkel szemben a Btk. 253/1. cikkében írt bűncselekményért folyik büntetőeljárás, illetve akiket az említett bűncselekményért ítéltek el, amennyiben: nem munkaviszony alapján töltötték be közhivatali tisztségüket; a közhivatal által aláírt szolgálati lapjukban nem szerepelt az a szolgálati hatáskör vagy tevékenység, amellyel kapcsolatosan elkövették a bűncselekményt; egy olyan személy számára szerztek anyagi előnyt, akivel az elmúlt 5 éveben munkajogi vagy üzleti kapcsolatban álltak; amennyiben a bűncseleményt egy államigazgatási ügylet elfogadása révén követték el - ugyanis a törvénymódosítások értelmében, a fentebb említett körülmények esetén már nem teljesülnek az újonnan módosított Btk. 253/1. cikkében előírt feltételek.

Annak érdekében, hogy a fentebb ismertetett hatások ne válhassanak jogi vita tárgyává, a Pl-x 680/2011-es számú törvényjavaslat elfogadása révén egy újabb cikkel egészült ki a hatályos Btk., pontosabban a 101. cikkel, amely expressis verbis leszögezi, hogy a dekriminalizáló törvény abban az esetben is alkalmazandó, amennyiben az új törvény kizárólag csak módosítja a régi törvény tartalmát.

A törvénymódosítás alkotmányosságát az Alkotmánybíróság amúgy most vizsgálja, tehát egyelőre nem lép hatályba ez a rendelkezés.

Módosították a hatályos Btk.-ban és az új Btk.-ban a tisztviselő fogalmát. Konkréten milyen módosításról van szó és melyek ennek a következményei?

Ez egy másik törvénymódosítás. 2013. december 10-én a Képviselőház elfogadta a Pl-x 680/2011-es számú törvényjavaslatot, amely révén módosította a hatályban levő Btk. 147. cikkét azáltal, hogy ezt egy újabb, 3. bekezdésel egészítette ki. Meg kell jegyezni, hogy a Pl-x 680/2011-es számú törvényjavaslat kizárólagos célja eredetileg a Btk. 741. cikkének hatályon kívül való helyezése volt, ugyanis az említett szabályt az Alkotmánybíróság a 2011. évi 573-as számú határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította. A fordulat ismételten 2013. december 9-én következett be, amikor a Képvislőház jogi bizottsága teljesen megváltoztatta a törvényjavaslat tartalmát.

Az újonnan elfogadott törvénymódosítás értelmében nem minősíthetőek tisztviselőnek az államelnök, a szenátorok és a parlamenti képviselők, illetve mindazon különös törvény alapján szabadfoglalkozásokat gyakorló személyek, akiknek anyagi finanszírozása nem az állami költségvetésből történik. Ezen utóbbi kategóriába sorolhatóak be a bírósági végrehajtók, a közjegyzők, illetve az ügyvédek. Az elemzett módosítás értelmében a fentebb felsorolt személyek egyike sem felelhet büntetőjogilag mindazon bűncselekményekért, amelyek elkövetése köztisztviselői vagy tisztviselői minőség meglétét feltételezi. Következésképpen, példának okáért, az államelnököt, a parlamenti képviselőket, a szenátorokat vagy a bírósági végrehajtókat nem lehet felelősségre vonni hivatali vesztegetés elfogadása vagy hivatali visszaélés bűntette miatt, ugyanakkor a közjegyzők, bírósági végrehajtók vagy ügyvédek nem felelhetnek köztisztviselő által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettéért.

A tisztviselő fogalmának módosítása ugyanazon hatásokat eredményezi, amelyeket az érdekellentétet szabályozó rendelkezések modósításának elemzése során részletesen kifejtettem. A törvénymódosításnak dekriminalizáló jellege van mindazon vádlottakra vagy elítéltekre vonatkozóan, akik államelnöki, szenátori, parlamenti képviselői, bírósági végrehajtói vagy közjegyzői minőségben követtek el olyan bűncselekményeket, amelyeknek elkövetője kizárólag köztisztviselő vagy tisztviselő lehet. Ezen vádlottakal vagy elítéltekkel szemben, a büntetőeljárás stádiumától függően, meg kell szűntetni a nyomozást, felmentő határozatot kell hozni vagy meg kell szűntetni a bűntetés végrehajtását.

Meg kell jegyezni, hogy a tisztviselő fogalmának módosítása nem csak a hatályos Btk.-t érinti. Az újonan elfogadott törvény, a hatályos Btk.-ban végrehajtott módosításokhoz hasonlóan, kiegészíti az új Btk. 175. cikkét is egy 3. bekezdéssel, amelynek értelmében az államelnököt, a szenátorokat, a parlamenti képviselőket és a különös törvény alapján szabadfoglalkozásokat gyakorló személyeket, akiknek anyagi finanszírozása nem az állami költségvetésből történik, 2014. február 1-e után sem lehet büntetőjogi felelősségre vonni mindazon bűncselekmények elkövetése esetén, amelyek köztisztviselői minőséget feltételeznek.

A módosítások sértenek nemzetközi egyezményeket, EU-s vállalalásokat?

A tisztviselő fogalmának újradefiniálása azt a közvetlen következményt vonja maga után, hogy a módosított jogszabályok nem egyeztethetőek össze két igen fontos nemzetközi egyezménnyel, amelyek aláírása alkalmával Románia felvállalta, hogy megteszi a megkívánt lépéseket a köztisztviselők által elkövetett korrupciós vagy hivatali bűncselekmények visszaszorítása és szankcionálása érdekében. Az Európa Tanács Strasbourgban, 1999. január 27-én kelt Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezménye arra hivatott sarkalni a szerződő államokat, hogy az illető ország büntetőjogi szabályainak megfelelően, a tisztviselő fogalmának minél szélesebb körű, kiterjesztő értelmezést kölcsönözzenek. Az Egyezmény 1. cikkének a) pontja értelmében a „köztisztviselő" kifejezést azon állam nemzeti jogában szereplő „hivatalos személy", „köztisztviselő", „polgármester", „miniszter" vagy „bíró" fogalmának megfelelően kell értelmezni - összhangban az adott ország büntetőjogi szabályaiban alkalmazott fogalommal -, amely államban a kérdéses személy ezt a hatáskörét gyakorolja. Továbbá az Egyezmény 3. cikke értelmében mindegyik szerződő fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy bűncselekménynek minősüljön, amennyiben azt szándékosan követik el, ha köztisztviselője közvetlenül vagy közvetve, maga vagy más részére jogtalan előnyt kér vagy fogad el, vagy ilyen előny ígéretét vagy felajánlását elfogadja annak érdekében, hogy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Meridában, 2003. december 10-én kelt Korrupció elleni Egyezményének 2. cikke szintén egy kiterjesztő értelmezést kölcsönöz a „hivatalos személy" fogalmának, amelyet a következőképpen definiál: (i) az a személy, aki - kinevezés vagy választás alapján, tartós vagy ideiglenes jelleggel, fizetés fejében vagy fizetés nélkül - a részes államban jogalkotó, végrehajtó, közigazgatási vagy igazságszolgáltatási feladatot lát el, tekintet nélkül az illető személy beosztására; (ii) bármely egyéb személy, aki közfeladatot lát el, többek között állami szervezetnél vagy állami vállalatnál, vagy aki közszolgáltatást nyújt a részes állam saját jogrendszerében meghatározottak és az illető részes államhoz tartozó jogterületen alkalmazottak szerint; (iii) a részes állam saját jogrendszerében „hivatalos személy"-ként meghatározott egyéb személy. Az Egyezmény 15. cikke értelmében a részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy a következőket - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák: jogtalan előnynek a hivatalos személy általi közvetve vagy közvetlenül történő kérése vagy elfogadása maga a tisztviselő vagy más személy vagy szervezet javára azért, hogy a tisztviselő hivatali feladatai gyakorlása során megtegyen valamit vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon. Ugyanakkor az Egyezmény 19. cikke értelmében a részes államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések elfogadását, hogy - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák a hivatallal vagy beosztással való visszaélést, vagyis ha a hivatalos személy feladatai teljesítése során a jogszabályok megsértésével valamit megtesz vagy valaminek a megtételétől tartózkodik annak érdekében, hogy a maga vagy más személy vagy szervezet javára jogtalan előnyre tegyen szert.

Meg kell említenem, hogy a második módosítás sem hatályos, ennek az alkotmányosságáról is az Alkotmánybíróság hivatott dönteni.

Köszönjük szépen.

 

© 2011 Jog Szak, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvári Kar

Készítette a Weblap.ro