Magyar · Română · English

Főoldal / Tudományos élet /

9 éve

A szerződéses szabadság és az adhéziós szerződések

A szerződéses szabadság elve megőrzi fontosságát, de a kivételek, korlátok köre jelentősen megnőtt. A kivételek, mint az adhéziós szerződések, megfelelő (nyilván a gazdasági éltetet nem ellehetetlenítő) szabályozása szükségszerű: pontosan a valódi szerződéses szabadság védelmében. Dr. Veress Emőd írása a penzcsinalok.ro erdélyi gazdasági portálon.

A klasszikus liberalizmus szerződéses alapelvei

A szerződések elméletét a klasszikus liberalizmus a szerződések szabadságának elvére alapozza: a felek szabadon köthetnek szerződéseket. A szerződő felek akarata hozza létre a szerződést (akaratszabadág). Mivel a szerződés a felek akaratát fejezi ki, az megegyezik a szerződő felek érdekeivel, az egyéni érdek pedig a gazdaság fő mozgató ereje. A szerződéseken keresztül érvényesített individuális érdekek pedig a társadalom és a gazdaság általános fejlődését eredményezik. Ezt az elvet foglamazza meg az új, 2011. október 1-én hatályba lépő román Polgári törvénykönyv: “a felek szabdon köthetnek bármilyen szerződést és meghatározhatják ezek tartalmát, a törvény, a közrend és a jóerkölcs által meghatározott korlátok között” (1169. cikk).

Az akaratmegegyezésből következik a szerződés kötelező jellege (a pacta sunt servanda, „az adott szó kötelez”): a szerződés a felek törvénye. Ha egyszer az akaratmegegyezés létrejött, a szerződést kötelező betartani, pontosan úgy, mint a törvényt. Az új Polgári törvénykönyv ezt az elvet is tartalamzza: “az érvényesen megkötött szerződés törvényerejű a szerződő felek között” (1270. cikk). Nyilván, ez a “törvényerejű” jelleg jogi metafora, hiszen a szerződés az a felek között kell gyakorolja hatásait, amíg a törvény általános jellegű norma, jogszabály. De jól kifejezi a szerződés kötelező erejét. (Amúgy a korábbi Polgári törvénykönyv is ezt a megfogalmazást tartalamazta, és az új Polgári törvénykönyv megalkotásánal is megőrizték ezt a jogilag nem túl pontos, de irodalmi erejű kifejezésmódot).

A szerződésekre vonatkozó  magánjogi szabályok jelentős része diszpozitív (eltérést engedő, vagyis a felek megállapíthatják a szabályokat, és csak a felek döntésének hiányában alkalmazzák a jogszabályt) jellegű. A szerződés szabadságát csak az imperatív jogszabályok, a közrend és a közerkölcs korlátozza. A szerződés érvényes megkötéséhez általában elegendő a megegyező akaratok kinyilvánítása, a speciális formai előírások kivételesek (konszenszualizmus).

A szerződések gazdasági szerepének átalakulása és ennek következményei

A szerződések azonban az új román Polgári törvénykönyvben helyes módon megjelenő klasszikus liberális elvekhez képest alapvető átalakuláson mentek át. Az állam gazdasági és társadalmi szerepe és maga a gazdaság is alapvetően változott meg, és ez a szerződések területén is éreztette hatását. Új típusú szerződések jelentek meg:

Az új típusú szerződések közé tartoznak az adhéziós szerződések. Egyes szerződések tartalmát az egyik szerződő fél előre meghatározza, a másik fél döntési joga a szerződés elfogadására vagy elutasítására egyszerűsödik és korlátozódik, a szerződés tartalmát nem tárgyalják meg. A szerződés például formanyomtatványként, blankettaként jelenhet meg. Például ilyenek a biztosítási szerződések vagy a banki szerződések, de akár a legegyszerűbb mobil telefon előfizetés is. Az adhéziós szerződések megjelenése és elterjedése egyfelől könnyíti és gyorsítja a szerződéskötés folyamatát, de mivel a szerződés tartalmát mindig a gazdaságilag erősebb fél határozza meg, a visszaélés lehetősége nyilvánvaló.

Az új típusú szerződésekre más példák is léteznek. Például itt vannak kényszerszerződések. Ezen szerződések esetén nem csak a szerződés tartalma van meghatározva, hanem hiányzik a kötelezettnek az „igen” vagy „nem” opciója is: a szerződést kötelező megkötni. A tipikus példát a kötelező biztosítások jelentik. A kommunista állam által elvett, és 1989 után visszaszolgáltatott épületek esetén is a bérleti szerződéseket az állam sorozatosan törvénnyel hosszabbította meg, a tulajdonos akaratától függetlenül. A harmadik példa az imperatív szabályokkal meghatározott szerződések. A szerződések területén nagyobb szerepet kaptak az imperatív szabályok és a formai előírások. Egyes szerződéseket (például a lakásbérletet) imperatív szabályokkal, nagyon részletesen szabályoztak, elsősorban a bérlő védelme érdekében. Így a felek akarata a szerződés megkötésekor nem terjedhet ki azokra a kérdésekre, amelyeket a törvény előre eldöntött, a tárgyalás és a megegyezés lehetősége csak néhány szerződéses elem eldöntését érintheti (bérleti díj, bérlet időtartama). A negyedik példát a közjogi szerződések képezik (például a közbeszerzési szerződés), amelyek sajátos szerződéstípust képeznek. A közjogi szerződések jellegzetességei a következők: ezeket a szerződéseket közjogi (alkotmányjogi, közigazgatási jogi, pénzügyi jogi, adójogi normák szabályozzák; legalább egyik fél állami hatóság; a szerződés közérdek, közcél, közszolgáltatás megvalósítását szolgálja; a felek a klasszikus szerződéses modelltől eltérően nem feltétlenül vannak tiszta mellérendeltségi viszonyban, hanem a szerződésben a hatalmi, alárendeltségi elem is kimutatható lehet (például a szerződés szabályozó elemeket tartalmazhat, amelyet az állami hatóság egyoldalúan módosíthat); a szerződéssel kapcsolatos jogvitákat a közigazgatási bíráskodás speciális szabályai szerint kell megoldani.

Az adhéziós szerződések megjelenésére adott jogi válaszok

De visszatérve az adhéziós szerződésekre, az a kérdés, hogyan kezeli a román magánjog, elsősorban az új román Polgári törvénykönyv az adhéziós szerződések kérdését. Nem vesz tudomást ezen szerződés fajta megjelenéséről, vagy próbál megoldásokat keresni az adhéziós szerződések területén a gyengébb szerződő fél védelme érdekében.

Az új Polgári törvénykönyv a második elvet követi. Megpróbál az adhéziós szerződésekkel kapcsolatban néhány elvet lefektetni. Először is elismeri az adhéziós szerződést mint szerződéstípust, meghatározza azt: “a szerződés ahéziós, ha lényegi előírásait az egyik fél szabja meg vagy szerkeszti, saját maga számára vagy utasításainak megfelelően, a másik fél pedig csak az elfogadásáról dönthet” (1175 cikk).

Amikor a szerződés értelmezése szükséges, adhéziós szerződés esetén a szerződés előírásait azon féllel szemben kell értelmezni, aki azokat az előírásokat javasolta (Ptk. 1269. cikk (2) bekezdés). Az eladási szerződés (hagyományosan: adásvételi szerződés) esetén a Ptk. megerősíti ezt a szabályt: az adásvételi szerződés esetén a szerződést a vevő javára kell értelmezni, kivéve, ha az eladási szerződés adhéziós jellegű, mert akkor az előbb ismertetett értelmezési szabályt kell alkalmazni (Ptk. 1671. cikk).

Adhéziós szerződések esetén nem lehetséges az, amit a Ptk. más szerződések esetében lehetővé tesz: az elévülési határidő hosszának, kezdeti időpontjának, felfüggesztésének és megszakításának felek által történő meghatározása (Ptk. 2515. cikk (4) bekezdés).

Ezek a szabályok találhatóak meg az új Polgári törvénykönyvben az adhéziós szerződések kapcsán. Első ránézésre problémásnak is tekinthető a szabályozás, hiszen ez messze nem elegendő, hogy a gazdaságilag gyengébb szereplő megfelelő védelemben részesüljön. A szerződéses egyensúly helyreállítása azonban nem csak a román, hanem az európai jogalkotót is foglalkoztatja.

Az EU kifejezetten a fogyasztók (itt olyan természetes személyek, aki úgy kötnek szerződést, hogy az kívül esik saját szakmájuk, üzleti tevékenységük vagy foglalkozásuk körén) védelme érdekében alkotott jogszabályt. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről irányelv szól (93/13/EGK irányelv), amelyet Románia – sajnos – nem az új Polgári törvénykönyvvel, hanem külön törvénnyel ültetett át a belső jogba (2000. évi 193. törvény, de ezeket a szabályokat álláspontom szerint az új Polgári törvénykönyvbe át kellett volna venni).

Ez a szabályozás a gyengébb szereplő, a fogyasztó védelme érdekében a szerződéses szabadság elvébe történő állami beavatkozásnak számít. A kereskedők nem foglalhatnak a szerződésbe tisztességtelen feltételeket. Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára a jogok és kötelezettségek között. Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében. Pontosan az adhéziós szerződésekről van itt szó. Az a tény, hogy egy feltétel bizonyos elemeit vagy egy kiragadott feltételt egyedileg megtárgyaltak, nem zárja ki a törvény alkalmazhatóságát a szerződés többi részére, ha a szerződés átfogó megítélése arra enged következtetni, hogy a szerződés mégiscsak egy előre kidolgozott szabványszerződés, amelyet a kereskedő egyoldalúan állapított meg. Olyan esetekben, amikor a kereskedő arra hivatkozik, hogy egy szabványfeltételt egyedileg megtárgyaltak, ennek bizonyítása az eladót vagy szolgáltatót terheli.

A törvény melléklete tartalmazza, példa jelleggel, a tisztességtelen szerződéses feltételeket, például tisztességtelenek azok a feltételek, amelyek kötelezik a fogyasztót kötelezettségei teljesítésére akkor is, amikor a kereskedő nem teljesíti saját kötelezettségeit, feljogosítják a kereskedőt, hogy a szállítandó áruk vagy nyújtandó szolgáltatások jellemzőit, a szállítás vagy szolgáltatás nyújtásának időpontját egyoldalúan, a fogyasztó beleegyezése nélkül megváltoztassa, korlátozzák vagy kizárják a fogyasztó jogát hogy kártérítést kérjen azokban az esetekben amikor a kereskedő nem teljesíti szerződéses kötelezettségeit stb. Tisztességtelenek azok a szerződéses feltételek is, amelyek kizárják vagy korlátozzák a kereskedő jogi felelősségét a fogyasztó testi sérülése vagy halála esetén, amit a kereskedőnek a termékek vagy szolgáltatások használatára vonatkozó cselekedete vagy mulasztása idézett elő, például ha a gépkocsikölcsönző cég a bérleti szerződésbe olyan tisztességtelen záradékot foglal, amely szerint nem vállalja a felelősséget beleset esetén, amelyet a járműben meglevő hiba vagy a nem megfelelő karbantartás okozott. A szabványszerződések esetén a kereskedőnek kötelessége, hogy kérésre bármely érdekelt személynek az általa javasolt szerződésből egy példányt átadjon.

A tisztességtelen szerződéses feltételek nem váltanak ki a fogyasztóval szemben hatást, de a szerződés továbbra is fennállhat, a fogyasztó beleegyezésével, amennyiben a tisztességtelen feltételek kihagyása után teljesítése folytatható.  Amennyiben a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyása után nem tud hatást kiváltani, a fogyasztónak jogában áll a szerződés felbontását és kártérítést kérni.

A szerződéses szabadság elve megőrzi fontosságát, de a kivételek, korlátok köre jelentősen megnőtt. A kivételek, mint az adhéziós szerződések, megfelelő (nyilván a gazdasági éltetet nem ellehetetlenítő) szabályozása szükségszerű: pontosan a valódi szerződéses szabadság védelmében.

 

© 2011 Jog Szak, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvári Kar

Készítette a Weblap.ro