100 éves az 1923. évi román alkotmány - alkotmánytörténeti tanulságok

Száz évvel ezelőtt fogadták el Bukarestben az I. világháború után területileg jelentősen kibővült román állam alaptörvényét, amely az 1866. évi Alkotmány örökébe lépett.

A háború eredményeként létrejött Nagy-Románia terület és népességgyarapodása, a korábbi alkotmányos rend hiányosságai együttesen indokolták egy olyan alkotmány megalkotását, amely az új államkereteken belül az elődállamok különböző gazdasági, társadalmi, jogi, vallási és etnikai örökségét megfelelő módon képes kezelni. A homogén nemzetállamból megalakult Nagy-Románia ezen kérdéseket egy modern szemléletű, de egységes nemzetállami alapállású alkotmánnyal képzelte el, amelynek öröksége máig hat.

Az alkotmányozó előtt száz évvel ezelőtt álló kérdések aktualitása ma is fennáll, amelyek közül az integráció, a jogegységesítés, a hagyományok, az alkotmányos identitás, az államcélok, a nyelvi jogok, a különböző kisebbségek igényei és az arra akkor adott válaszok mind a mai napig meghatározzák a többség-kisebbség viszonyát Romániában.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezésében a száz évvel ezelőtti események felidézésével és azok napjainkra gyakorolt hatásaival foglalkozik a rendezvény.

Bukarest, 1923

 

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői:

• Veress Emőd egyetemi tanár (Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, Budapest / Sapientia EMTE, Kolozsvár)
• Fazakas Zoltán József egyetemi docens (KRE ÁJK, Budapest)
• Fegyveresi Zsolt egyetemi adjunktus (Sapientia EMTE, Kolozsvár)