Dr. Varga Csaba előadása: A jogi kultúrák és összehasonlító tanulmányozásuk - mit tanulhatunk egymástól, és magáról a jogról?

Varga Csaba (Pécs, 1941. május 25. -) magyar jogfilozófus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a Jogbölcseleti Intézet megalapítója (1995), emeritálásáig (2011) vezetője, azóta professor emeritus. Számos jogelméleti könyv, monográfia, szakcikk szerzője.

Pécsi nagypolgári családban született, édesapja jómódú karosszéria-gyáros volt, akinek üzemét államosították, családját kitelepítették. Osztályidegen származása okán érettségi után bányásznak ment, és mint bányászt a Miskolci Egyetem bányaművelő szakára vették fel. 1960-ban azonban sikerült felvételt nyernie a JPTE Állam- és Jogtudományi Karára. 1965-ben végzett "Summa cum laude" a pécsi egyetemen. Csizmadia Andor pécsi dékán és Kulcsár Kálmán akadémiai főmunkatárs közvetítésével vette át Szabó Imre igazgató akadémikus őt kutatóként az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetébe Budapestre.

1976-ban kandidátusi, 1991-ben akadémiai doktori címet szerzett; ekkortól tudományos tanácsadó. 2011-től kutató professor emeritus. A nyolcvanas évektől rendszeresen oktatott magyar egyetemeken, 1982-től a ELTE Jogi Karán, ahol 1991-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. 1995-ben részt vesz a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának megalapításában.

Kutatási területe a jogelmélet valamennyi területét felöleli - az 1990-es évek óta már a jogi kultúrák összehasonlító tanulmányozásán és a magyar rendszerváltás jogfilozófiai kritikáján is dolgozik. Varga Csaba tudományos munkáját szigorú precizitás, kiterjedt irodalom-feldolgozás jellemzi.