Korábbi rendezvényünk: Dr. Várady Tibor Zoknik a csilláron, életek hajszálon. Történetek az irattárból c. kötetének kolozsvári bemutatója

A kötetet bemutatja Dr. Vékás Lajos, egyetemi tanár (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar) és a szerző, Dr. Várady Tibor.

Dr. Várady Tibor a Közép-Európai Egyetem (CEU) egyetemi tanára, jogászprofesszor, akinek ez a negyedik magyar nyelvű irodalmi kötete, a Vagy nem maga az élet a legjobb időtöltés? (1971), Az egérszürke szoba titka (1976) és a Történelemközelben (1995) után.

Várady Tibor új könyvében jogesteteket mesél el irodalmi formában, a nagyapa és édesapa által is vezetett nagybecskereki családi ügyvédi iroda irattárában fellelhető dokumentumok alapján.

Domonkos István a kötetről:

"E könyvben egyszerre van jelen a régmúlt, a közelmúlt és a jelen. Egyetlen oldalon, egyetlen lélegzetvételben. A három korszakban játszódó történések, az uszító hangok, a joggyakorlás és a hétköznapi beszéd hangja kísértetiesen megegyeznek. Emberi sorsok ismétlőjelek közé szorítva. A nagyapának, az apának és a fiúnak egyaránt kijár egy-egy háború, és e háborúk kínos, lassan lecsengő velejárói.

Ez a könyv a vajdaságiakról szól, akik ott élnek/éltek, ahol változnak a diszpozíciók, ám a problémák maradnak. Ahol az izgatás gyakori vád, ahol a haszonélvezők mindig derék hazafiak. Ahol igen terjedelmes a kávéházi dalok jogi históriája. Ahol békeszakértők cigányprímásként argumentálnak. Ahol a papucsosok fel-felröppennek a nagy témák világába. Ahol oly gyakoriak az utcanév- és szoborcserék. Ahol nem veszélytelen az egyik, majd a másik nyelv használata...

A könyv főhőse a nyelv, a higgadt, józan átgondolt beszéd. A hevületváltások világában a tiszta és pontos megfogalmazás a megmaradás feltétele. A könyv szól a nyelv, a szó rabjairól, akik a szabadságról szőttek álmokat.

De amint Branko Miljković kérdezi: Hoće li sloboda umeti da peva, kao što su sužnji pevali o njoj? (Tud-e majd úgy dalolni a szabadság, ahogyan a rabok daloltak róla?) Vagy nem lenne tanácsosabb elhallgatni, letenni a tollat, kiradírozni a múltat? Várady Tibor könyve ennek az ellenkezőjére buzdít."

A szerző, Várady Tibor a kötetről (forrás: es.hu):

„Lekoptak a perek céljai, csakúgy, mint a kimenetelük, érdektelenné vált, hogy a férj vagy a feleség nyer-e meg egy válópert, viszont megmaradta az ilyen vagy olyan szerepet vállaló - vagy elszenvedő - tényleges emberek és az a világ, melyben a perek alakultak. Valami különbejáratot láttam egy valóság felé, melynek ma az emlékhordozói is eltűnnek."

„A válópereknél maradva látom, hogy a II. világháború idején és közvetlenül utána sok volt az álválóper. Ezekről az ügyvédi iratok jóval többet mondanak a bíróságiaknál, hiszen a bíróság elé szűrve viszik az információkat. a fasiszta megszállás alatt magyar, szerb vagy német feleségek zsidó férjüktől válnak el, hogy valamit megmentsenek a családi vagyonból, hogy jobb helyzetbe kerüljenek a gyerekek. Egy-két iratcsomóban ott vannak a férj és feleség közös levelei, melyek mutatják, hogy nem a házassággal, hanem a történelemmel van baj.”

„Egyik perben a német nevű magyar feleség a haláltáborban levő zsidó férjtől eltartást is követel. Először döbbenten olvastam az iratot, és nem értettem, hogy a nagyapám hogyan vehetett ebben részt. Aztán láttam, hogy a zsidó férj oldalán a magyar feleség ellen perbe száll a fasiszta hatalom is... A zsidó férj nem vitatja a feleség igényét. A fasiszta hatalom viszont vitatja, mert nem akarja visszaadni az elkobzott vagyon részét sem. Így persze már egészen más, és teljesen emberi a történet.”

„Vannak szakaszok a történelemben, amikor semmilyen emberi tér sem marad hősök és árulók között. És ezek a történettípusok elkezdődnek az I. világháborúban, majd megismétlődnek a másodikban, aztán a kommunizmus éveiben, majd a Milosević-korszakban. Csak a szereposztás változik. Néha az sem. A német megszállás alatt a nagyapám egy Pestre szökött zsidó asszony vagyonát próbálja megvédeni - sikertelenül. Az asszony túléli a háborút, visszajön Nagybecskerekre, de mivel német neve van, az új hatalom most német vagyonként próbálja elkobozni a házát - ezúttal az apám több sikerrel járt.”

„Ha különböző időszakokban követjük a pereket/történeteket, akkor világossá válnak a gondolkodás- és magatartástípusok. 1912-ben, az I. világháború küszöbén a nagyapám szerbeket véd izgatás vádja ellen. Azzal izgattak, hogy egy kocsmában szerb dalokat énekeltek, és egy - akkor még - idegen ország királyát, a szerb Péter királyt éltették. Aztán 1946-ban, csernyei magyar parasztgyerekek „izgató" magyar dalokat énekelnek egy kocsmában. A Symposion-perekben a folyóiratunkat védtem „izgatás" ellen. Az ideológiai hátterek változóak, de a hangulatkörnyezetek ismétlődnek, csakúgy, mint a gondolkodási, érvelési és magatartásképletek."