1956, Erdély, jog és irodalom

9.00 Megnyitó

9.10-9.30 Horváth Attila (alkotmánybíró, Magyarország Alkotmánybírósága; tanszékvezető egyetemi tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar): Írók, költők elleni megtorlás az 1956-os forradalom és szabadságharc után

9.30-9.50 Varga Attila (egyetemi docens, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem): Irodalom - mint az erdélyi '56-os megtorlás kiváltó oka és következménye

9.50-10.20 Veress Emőd (egyetemi tanár, Miskolci Egyetem / Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem):

Kávészünet

10.40-11.00 Nagy Gellért (PhD-hallgató, Miskolci Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; megbízott oktató, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem): Varró János: Erdélyi sorsvallató - „kaland" a kisebbségi létben

11.00- 11.20 Kovács Bence Zsolt (PhD-hallgató, Miskolci Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola): Változatok árulásra? – Az 1959-es brassói német íróper, illetve ennek előzményei és következményei

11.20-11.40 Zakariás Kinga (egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar): A kommunizmus bűneinek nyilvános tagadása, mint a véleménynyilvánítás szabadságának határa - az áldozatok méltóságának védelme

Kávészünet

12.00-13.30 Illegalisták - beszélgetés Visky András íróval, moderátor: Bethlendi András

Indokolás

Az erdélyi magyarság, de még a románság forradalmi érzelmű része is szimpatizált, együtt érzett a magyar néppel 1956 őszén, kívánta a célkitűzések sikerét, és egyesek a maguk, népük, közösségük céljait is megfogalmazták.

Néhányan cselekvésre is szánták magukat. Akkoriban ugyan minden cselekvésnek számított, különösen a korabeli Btk. szerint: egy elmondott vers a Házsongárdi temetőben, néhány egyetemi hallgató találkozása és beszélgetése, egy el nem küldött levél a barátnak, egy megírt memorandum az ENSZ-nek, de az egyházi reformtörekvés is; a beszéd, a beszélgetés, a vicc, a gondolkodás, talán még az álom is, de az álmodozás mindenképpen.

A megtorlás nem maradhatott el, amelynek célja a büntetésen túl az elrettentés és a megfélemlítés volt. A közel háromezer, vagy éppen több mint háromezer évnyi, Romániában kiszabott börtönbüntetésnek - ahol nem is volt forradalom - részben irodalmi alkotások, elsősorban versek voltak az okai és előzményei, majd később, a letöltött börtönévek hatására, további irodalmi alkotások születtek emlékiratok, visszaemlékezések formájában.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc - ez utóbbi megjelölés Páskándi Gézától származik - története, különösen Erdélyben, nincs híján irodalomnak, de igencsak hiányzik belőle a jog, hiányzik Iustitia, akit ezúttal teljességgel félreállítottak, elnémítottak, őt magát is koncepciós perek áldozatává tették. Ugyanakkor mindez egy korszak valóságának része volt. Sokak emlékezetében ma is jelen van, és talán a következő nemzedékek emlékezetéből sem fog kitörlődni. Ez utóbbi célt szem előtt tartva és követve úgy véljük, a „jog és irodalom" kutatásának fontos, legitim és releváns területe lehet az irodalom a jogtalanságban, az irodalom az igazságnélküliségben.

Tanácskozásunk az itt, Erdélyben, Kolozsváron elhangzott, majd megírt és egybegyűjtött és közzétett előadásokkal kíván tisztelettel emlékezni az '56-os magyar forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján.

Dr. Varga Attila, egyetemi docens